Blog

Késes ember, késkészítő, bicskagyártó – gyakorlatilag egy ősidők óta velünk levő mesterség ez, ám mégis vajmi keveset tudunk a késkészítők hazai múltjáról. Egy biztos, hogy már a középkorban, később pedig a 19. századi falusi háztartásokban is nagy becsben voltak tartva a vaskések. Mivel akkortájt jóval kevesebb eszközt, szerszámot használtak az emberek, ezért, ami előkerült a fiók mélyéről, azzal nagyon óvatosan, mondhatni tisztelettel bántak.

A kés a legalapvetőbb konyhai eszközök egyike, ami minden fiókban ott lapul. Ám kés és kés között jelentősebb felhasználási különbségek vannak, mert nem ugyanazzal a késsel látunk neki egy egyszerűbb zöldségszeletelésnek, mint amivel szétbontunk egy egész csirkét. Utóbbihoz kifejezetten ajánlott egy olyan profi bontókés, ami nem trancsírozza szét a húst, míg az előbbihez szinte bármilyen univerzális felhasználásra tervezett kés jó lesz.

Akár állandó munkaeszközként, akár alkalmankénti konyhai segédeszközként tekintünk rájuk, kések nélkül elképzelhetetlen lenne az életünk. A konyhakések a szeletelés, aprítás, vágás műveletein keresztül kulcsszerepet töltenek be az ínycsiklandó fogások alapanyagainak előkészítésében. 

A minőségi vágóeszközök hosszú éveken át megkönnyíthetik a konyhai feladatok elvégzését, ehhez azonban elengedhetetlen, hogy gondoskodjunk a karbantartásukról. A kések minden típusára, konyhakésekre és hentes késre egyaránt jellemző, hogy kellő gondoskodás mellett jelentősen növelhető az élettartamuk.